Nos... magamról... hát... nehéz... nem igazán szeretek magamról írni.

De ami lényeges lehet, hogy Budapesten lakok. Annak ellenére, hogy nagy, forgalmas és rettentő veszélyes, én borzasztóan szeretek itt élni, nem is tudnám máshol elképzéni az életem... valószínű azért, mert minden ideköt... a barátaim, suli (Madách Imre Gimnázium)... és még sok minden más is. És akármilyen hihetetlen nagyon szeretem a sulit! :) Jó, tudom, ez egy kicsit abnormálisnak hangzik, de végülis miért ne? Miért ne szerethetném? Azt egy szóval sem mondtam, hogy könnyű, mert egyáltalán nem az... De ez az a hely ahol még a tanulás ellenére is a legszívesebben vagyok! És nem elsősorban a hangulata és egyéb mindene miatt szeretem, hanem, mert itt olyan embereket ismertem meg, akik miatt érdemes minden reggel 5:45-kor kelni és hullafáradtan, félvakon, holt kómásan, de a lelkem mélyén rettentő boldogan bebotorkálni a suliba. Nekik köszönhetem azt a sok energiát amit nap mint nap kapok (már ha épp nem hagynak ott a ....-ba és nem feledkeznek meg rólam), és hogy olyan lettem amilyen... ;)

Szóval hát asszem ez inkább róluk szólt, de nem baj... akkor ezt nevezzük egy köszönetnyílvánításnak, azért hogy vannak nekem! ;)